Kevés budapesti étterem mondhatja el magáról, hogy nemcsak vendégeket, hanem történelmet is szolgált. Az Apostolok Étterem a 20. század elején pontosan ilyen hely volt. A városban akkoriban csak így emlegették: „Kis Parlament”.
Nem véletlenül.
Az Országház és a legfontosabb minisztériumok gyalogtávolságra voltak, így a képviselők és miniszterek számára az Apostolok ideális találkozóhellyé vált. Ami az ülésteremben elakadt, az gyakran egy korsó sör és egy tányér pörkölt mellett kapott új lendületet.
A legenda szerint nem volt ritka látvány, hogy kormánypárti és ellenzéki politikusok, akik néhány órával korábban még egymást túlkiabálva vitáztak a Parlamentben, az Apostolok egyik fülkéjében már egy asztalnál ültek, koccintottak – és kompromisszumot kötöttek. Itt nem volt mikrofon, nem volt jegyzőkönyv, csak beszélgetés, étel és ital. És sokszor: megoldás.
Az Apostolok szeparált fülkéi ideális teret adtak ezeknek a háttéralkuknak. A félhomály, a vastag falak és a diszkrét kiszolgálás mind hozzájárult ahhoz, hogy bizalmas ügyek is szóba kerülhessenek. Nem túlzás azt mondani: számos politikai döntés sorsa dőlt el ezek között a falak között – jóval azelőtt, hogy hivatalossá vált volna.
Ma már más idők járnak, de az atmoszféra megmaradt. Ha leülsz az Apostolokban ebédelni vagy vacsorázni, könnyű elképzelni, ahogy száz évvel ezelőtt egy heves vita lassan baráti beszélgetéssé szelídült ugyanitt. A hely nemcsak étterem, hanem élő emléke annak, hogy Budapest mindig is a nagy beszélgetések városa volt.
És ki tudja?
Lehet, hogy ma már nem törvények születnek itt – de emlékezetes történetek biztosan.
Kevés budapesti étterem mondhatja el magáról, hogy nemcsak vendégeket, hanem történelmet is szolgált. Az Apostolok Étterem a 20. század elején pontosan ilyen hely volt. A városban akkoriban csak így emlegették: „Kis Parlament”. Nem véletlenül. Az Országház és a legfontosabb minisztériumok gyalogtávolságra voltak, így a képviselők és miniszterek számára az Apostolok ideális találkozóhellyé vált. Ami az ülésteremben elakadt, […]